Lélektükör

Amikor az álmok, a remények, a hit mind összetörnek, mi maradhat még...? 
Csupán egy történet, mely a mai nappal még nem ért véget ugyan, de előre lehet tudni a végkifejletét. 
Faternak súlyos balesete volt másfél évvel ezelőtt. Szilánkosra tört a bal csuklója és a könyöke is igen komolyan megsérült. Elvittem a sürgősségire, reggel kilenckor. Valamikor délután kettő körül néztek rá először, addig azzal voltak csak elfoglalva, hogy legyen kedves és ne vérezze össze a várótermet. Persze egy darab gézt sem adtak... 
Mikor megnézték, mi is a helyzet, közölték, hogy azonnal műteni kellene, mert az egyik szilánk ideget ért és könnyen lehet, hogy egy rossz mozdulat miatt a szilánk elvágja ezt az ideget és lebénul a karja. Mivel se műtő, sem orvos, sem szabad szoba nem volt "mindaddig, míg valaki meg nem hal", így csak a szokásos húzós módszerrel alkottak valami a karjával és kapott egy nyitott gipszet. 
A sors jelen lehetett, ugyanis az egyik szomszédunk ismert a faluban egy főorvost, aki a lábát műtötte. Protekcióval egy hét múlva már műtötték is. Az is egy vicc volt... Betolták elsőként, amiről nem is tudtunk, aztán bent a bokáját akarták műteni, mondván, az volt kiírva. Hiába mutatta fater, hogy a bal kezéről van szó, nem hittek neki, nem néztek rá, s már majdnem elaltatták, amikor megérkezett a főorvos és kiverte a dilit. Hajszálon múlt... Reggel hattól este hatig orvos rá sem nézett, a nővér velem üvöltözött a folyosón, amikor jeleztem, hogy lejárt az infúzió és másnap ki is tették a kórházból. Platinát kapott és számtalan kezelésre kellett eljárnia. A seb begyulladt, váladékozott, majd jött az újabb műtét, persze akkor már ment az orvos kenése és egyből nem úgy fogadta fatert, hogy mi a faszt akar már megint itt?! Nesze neked TB... Az osztrák biztosító azonnal utalt 500 eurót, amit a bank le is nyúlt. Na igen, a bank... Most ő a legfőbb ellenség.  Felbontották a hitelszerződésünket és azonnal árverésre küldték a lakásunkat. Mert megtehetik. Három hónap elmaradás miatt. Minket az utolsó pillanatban értesítettek, amikor már mindent leszerveztek és csak pislogtunk, mi történt. Ebben az ügyben azonnal léptünk és sikerült megállapodnunk, hogy eladjuk a házat, kifizetjük őket az eladás összegéből és mindenki hepi. Ezidáig rendben is volt a dolog. Vártuk, hogy az osztrák biztosító megküldje az összeget, ami a baleset miatt járt. Fater elment Eisenstadtba, hogy az ottani orvos is megvizsgálja. 70 %-ra lerokkantosította  a kezét és közölte, a kedves magyar kolléga munkája szart sem ért, csak jobban elbaszta a kezét. A platina, ami egyébként 193.000 forintot ért itthon, nem volt megfelelő sem méretében, sem minőségében. Gyorsan dolgozott, 17-én már küldte is Bécs a véleményt, hogy x összeget ítélt meg az orvos. És ez az x összeg a banknál landolt, mivel neki jár ugyebár... Miért is? A szerződés értelmében csak az életbiztosítás összegét kaphatja meg a bank, a baleseti pénz minket illet, arra nem teheti rá a kezét. Ezt ők szabályozták így. Most pedig elvették az összes pénzt és még csak nem is szóltak róla. Ha nem levelezek napok óta Béccsel, nem is tudtuk volna meg. Hogy mi lesz most? Ha a szüleimben lesz még erő, kimegyünk anyázni, ha nem akarják, minden marad veszve. Pedig az összegből lakást kaptam volna a 23. születésnapomra... 
Ha mindez nem lett volna elég, az EON még jobban megkavarta a szart azzal, hogy befizetett csekkekre küldött kikapcsolási és végrehajtási levelet. Ők ugyanis nem vezetik, mikor mennyi lett befizetve és nem találják az összeget, amit befizettünk. A városban nincs ügyfélszolgálat, mindent csak telefonon lehet megérdeklődni, illetve megreklamálni. Nem hajlandók rendet tenni a könyvelésükben és egy pillantásra sem méltatják a befizetett csekkeket. 

Ezek után miben higgyek...?  

Lényegében napok óta a tengerimalacokról olvasunk. K. szeretne egyet, de mire észbe kaptam, négy lett belőle. :) Aranyos kis állatok, ráadásul olyanokat szeretnénk örökbe fogadni, akiket már nem tud tovább gondozni a gazdájuk. Írtunk állatmenhelynek is, most várjuk, honnét hozhatjuk el őket. 

... túl gyorsan telnek a napok, hetek...
... túl kevés az alvásidőm...
... mázlista vagyok, hogy elcsíptem tegnap az Átkozott boszikat :D